2012. október 2., kedd

Winston Churchill

Yousuf Karsh:
Winston Churchill (zselatinos ezüst, 1941)

Wintston Churchill brit miniszterelnökről készült minden idők egyik leghíresebb portréfelvétele. A képet Yousuf Karsh készítette 1941. december 30-án Ottawában.

Nem csak a fotó, hanem készítésének körülményei is legendásak. Maga Karsh is többször, többféleképpen mesélte el a történetet. (Az ő narratívái csak a részletekben térnek el.) Egy biztos: nem volt könnyű helyzetben, amikor lefényképezte Churchillt.

Churchill a második világháború kitörése után két évvel 1941. decemberében látogatott Kanadába, hogy a németek elleni háborúhoz a kanadaiak támogatását kérje. Ottawában, a parlament alsóházában tartott beszédet. Az alkalomra tekintettel a kanadai kormányfő, Mackenzie King kérte fel Karsh-t, hogy készítsen felvételeket a brit politikusról a beszéd után. Karsh tisztában volt vele, hogy nagyon kevés ideje lesz a fotózásra, ezért alaposan fel akart készülni. Mindent megtett, hogy a lehető legtöbbet megtudjon Churchillről: a személyiségéről, a szokásairól, a habitusáról. A parlament elnökének irodáját bocsátották rendelkezésre a fotózáshoz, ahová még a beszéd előtti este bekészítette felszerelését, hogy másnap ezzel már ne kelljen bajlódnia.

Másnap a beszédet követően az elnöki irodába kísérték Churchillt, ahol Karsh már felkészülve várakozott. Churchill a lámpákat és a fényképezőgépet látva megdöbbent: nem tudott semmilyen fotózásról. A jelenlévők látták, hogy Churchill dühös, de senki sem mert megszólalni. Így Karsh fordult Churchillhez, hogy a helyzetet tisztázza: „Remélem uram, leszek olyan szerencsés, hogy készíthetek egy portrét Önről ebből a történelmi alkalomból.” Churchill visszakérdezett: „Miért, mit nem mondtam el?” Majd leült, rágyújtott egy szivarra és egyetlen felvételt engedélyezett.

Karsh másik felvétele

Karsh-t azonban zavarta a szivar, annak ellenére is, hogy tudta Churchill nem Churchill szivar nélkül. Mégis azt szerette volna, ha olyan kép készül róla, melyen nem dohányzik. Keresett is egy hamutálat, de a miniszterelnök csak nem hagyta abba a füsteregetést. „Vártam.” – emlékezett vissza a fotós – „Majd hirtelen ötlettől vezérelve, de tisztelettel odaléptem hozzá és azt mondtam: »Bocsásson meg, Uram« és kivettem a szivart a szájából. Mire visszaértem a kamerához úgy nézett rám, mint aki fel akar falni. Ez volt az a pillanat, amikor elkészítettem a képet. A csend fülsüketítő volt.” Churchill elmosolyodott és így szólt: „Egy másikat kellene készítenie.” Karsh élve a lehetőséggel még egyszer elkattintotta fényképezőgépét, Churchill ekkor már mosolyogva nézett a kamerába, majd odament Karsh-hoz kezet fogott vele és így szólt: „Ön még egy üvöltő oroszlánt is rád tud venni arra, hogy nyugodtan lefényképezzék.” Később Karsh a képnek az Üvöltő oroszlán címet adta.

A fotó a Life címlapján (1945. május 21.)

„Winston Churchillről készült portrém megváltoztatta az életemet. Azután, hogy elkészítettem tudtam, hogy ez egy fontos kép, de álmodni se mertem volna, hogy a fotótörténet legtöbbször reprodukált felvételévé fog válni.” – emlékezett vissza Karsh. A legendás fénykép 1945. május 21-én a Life magazin címlapján jelent meg.

Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!