Bérlők a Bayard Street-i bérházban, öt cent egy fekhely

 

Bérlők a Bayard Street-i bérházban, öt cent egy fekhely (Lodgers in Bayard Street Tenement, Five Cents a Spot) című fekete-fehér fényképet Jacob Riis dán-amerikai fotográfus készítette 1889-ben New York-ban egy éjszakai razzia során. 

Riis 1849-ben egy tizenöt gyerekes dán családba született. 21 éves korában Amerikába emigrált. Ácsként vállalt munkát. New York-ba költözött. Az 1870-es években csak úgy áramlottak a bevándorlók New York-ba, a szegénység és a nyomor mindennapos volt. A Lower East Side városrész ekkoriban a világ legsűrűbben lakott része volt. Egy szobában 10-15 ember is nyomorgott, hihetetlen mocsokban, fertőző betegségekkel és éhséggel küzdve éltek. Riis sorsa sem volt jobb: hajléktalan volt, sokszor munka nélkül, néha az éhségtől összeesett az utcán. Alkalmi munkákból próbálta fenntartani magát. Végül akkor fordult jobbra sorsa, amikor felvették a News című laphoz. A lap később csődbe ment, később a New York Tribune-nél kapott munkát: rendőrségi tudósítóként. A szerkesztőség a Mulberry Street közelében a New York-i bandák központjában volt. 

Riis New York alsóbb osztályainak nyomorúságos körülményeit dokumentálta. Később a fotózás felé fordult, úgy vélte, hogy egy fénykép többet tud mesélni egy újságcikknél és munkájával fel tudja hívni a figyelmet a város szegényeire. Számos éjszakai felvételt készített, amikor a rendőrséget kísérte, „egyfajta haditudósítónak” tartotta magát. Magnéziumvakuval dolgozott, amely lehetővé tette számára az éjszakai fényképezést. Gyakran vitatott módon, engedély nélkül örökítette meg az embereket a fényképein.

Ez a fotó egy túlzsúfolt bérlakás szobáját örökítette meg, ahol a higiéniai körülmények rendkívül rosszak. A képen szereplő embereket váratlanul érte a fotózás. Az éjszaka folyamán a közegészségügyi rendőrség közbelépett, mert az ágyak ára öt cent volt, ami két centtel alatta maradt a törvényben meghatározott minimumnak. A képen legalább hat ember látható, nagyon szegényes körülmények között, szűk helyen, egy kályhával és néhány személyes holmival. Álmosnak tűnnek, és nem tudják leplezni meglepetésüket, hogy az éjszaka közepén ébresztették fel őket. Riis maga így írja le a szoba nyomorúságos állapotát: „Egy alig négy méter széles és hosszú szobában tizenkét férfi és nő aludt, ketten-hárman egyfajta fülkében elhelyezett priccsen, a többiek pedig a padlón. Egy petróleumlámpa halványan pislákolt a borzalmas levegőben, valószínűleg azért, hogy az éjszaka később érkezők megtalálják az ágyukat, hiszen alig múlt éjfél. Egy csecsemő nyugtalan sírása hallatszott a szomszédos folyosószobából, ahol a félhomályban három fekvő alakot lehetett kivenni. Az apartman egyike volt annak a háromnak, amelyet két szomszédos épületben, fél órán belül, hasonlóan zsúfolt állapotban találtunk.”

A kép szerepelt Riis 1890-ben megjelent How the Other Half Lives című fényképes könyvében. 

Riis munkássága (vitatott módszerei ellenére) hozzájárult olyan jogszabályok megalkotásához, amelyek javították a legszegényebb osztályok egészségügyi életkörülményeit.

A fénykép nyomatai megtalálhatók a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, a New York-i Várostörténeti Múzeumban, a New York-i Nemzetközi Fotográfiai Központban, a San Franciscó-i Modern Művészetek Múzeumában, valamint a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban.

 

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!