2015. szeptember 22., kedd

Ady Endre portréi

Székely Aladár: Ady Endre portréja (1908)

Székely Aladár (1870-1940) fotográfus készítette a leghíresebb portréfelvételt Ady Endre költőről.

Ady mindig is gondosan ügyelt arra, hogy milyen képet közvetített a világ felé. Nem csak újszerű verseivel, hanem kifogástalan, divatos megjelenésével is fel kívánta hívni magára a figyelmet, ami sokak számára csalódás volt. Úgy vélték, divatos ruházata nem illik egy olyan költőnagysághoz, mint Ady. Kortársa, Kosztolányi Dezső így írt erről: „Nem is tudom ma már, milyennek képzeltem el a Nagy Költők külső megjelenését; esetleg tógában, babérkoszorúsan, esetleg Verlaine condráiban kell járniuk. (…) Ami kiábrándított, éppen a költő választékos, szinte dandyszerű eleganciája volt. Lilásbarna, divatos szabású, bő raglánkabátot viselt, fején azt a széles karimájú, halványbarna kalapot, amely akkor az elegancia csúcspontja volt... hogy azonban a Vér és arany költőjének külső habitusában a regényességnek még egy paránya sem nyilatkozott meg, azzal sehogy sem sikerült megbékülnöm.” Költői imázsának megteremtéséhez jelentősen hozzájárultak a róla készült fényképfelvételek is, melyeket szinte kizárólag egyetlen fényképésszel, Székely Aladárral készíttetett.

Székely Aladár: Ady Endre

Ady első alkalommal 1907-ben járt Székely műtermében, ahová Bródy Sándor kísérte el a költőt és Lédát, hogy közös felvétel készüljön róluk. Adyt lenyűgözték az itt készült képek. Olyannyira, hogy azután nem fotózkodott másnál. Székely pedig Ady iránti tisztelete jeléül sohasem kért pénzt a felvételekért. Több éven át tartó együttműködésük eredményeként Székely mintegy negyven portrét készített a költő géniuszról. Ezek közül a legismertebb az 1908-ban készült úgynevezett „könyöklős portré”.

Székely Aladár: Ady Endre

Székely és Ady a felvételek közösen tervezte meg. Nem csak az öltözéket kiválasztására fordítottak figyelmet, hanem a pózokra is, melyeket a költő a tükör előtt próbált ki. Szakítottak a hagyományos író portrékkal, melyeken az alkotók íróasztal mögött, munka közben, vagy családjuk körében kaptak lencsevégre. Székely a költő valódi arcát igyekezett bemutatni. A távolságtartó, méltóságteljes fotók helyett Székely közvetlen, bensőséges, az arcot hangsúlyozó felvételeken keresztül tárta elénk Ady alakját. Így születtek meg azok a fényképek, melyek révén a költő ma az emlékezetünkben él. Ady nem csak egymaga járt fényképezkedni Székelyhez. Készült közös portré feleségével, Csinszkával, és költőtársával, Babits Mihállyal is.

Székely Aladár:
Ady Endre és Boncza Berta (Csinszka) (1915)

Székely Aladár: Csinszka és Ady Endre (1910)

Az Ady-portrék képes levelezőlapok formájában jutott el a nagyközönséghez, akik így a versein kívül egészen új oldalról ismerhették meg a művészt. A szerencséseknek a költő dedikálta is a fotókat. Maga Ady is szívesen levelezett a saját arcmását díszítő képeslapokkal, melyeket családtagjainak, rokonainak küldött.

Székely Aladár: Babits Mihály és Ady Endre

A magyar fotográfia történetének első albuma is Székely nevéhez fűződik: a Nyugat szerzőiről készült portrékat bemutató Írók és művészek című kötet 1915-ben jelent meg, melyhez az előszót Ady Endre és Ignotus Pál írta.

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!