2013. január 27., vasárnap

Földünkről készült első űrfelvétel

Földünkről készült első űrfelvétel
(Fotó: White Sands Missile Range/Applied Physics Laboratory)

Tizenegy évvel az első mesterséges hold, a Szputnyik–1 fellövése előtt, 1946. október 24-én egy V–2 rakétára szerelt kamera rögzítette az első felvételeket Földünkről az űrből. A rakétát az Új-Mexikói White Sands légi bázisról indították.

1946-ban az űrutazás még távolinak tűnt, a NASA sem létezett. Csak néhány ember hitt abban, hogy kivitelezhető. Ezek egyike volt Wernher Magnus Maximilian Freiherr von Braun német tudós, aki elképzelését mindenáron meg akarta valósítani. Még a nácipártba is belépett. Hitler végül pénzt és munkaerőt biztosított projektjéhez, melynek eredménye a V–2 rakéta lett. A háború vége felé azonban az amerikaiak elfoglalták az üzemet, ahol a V–2 rakétákat gyártották. A technológiát és az eszközöket átszállították az Egyesült Államokba, hogy tanulmányozzák és továbbfejlesszék. Velük tartott von Braum is, aki később részt vett az V–2 tesztelésében és fejlesztésében.

A V–2 kísérletekre a White Sands légi bázison került sor, ahol 1946 és 1950 között több tesztet is végeztek. A kísérletek célja nem fényképfelvételek készítése volt, hanem sugárzási és aerodinamikai adatok gyűjtése. Ezért egy kamera beszerelését nem tartották olyan fontosnak. Nem így Clyde Holiday, aki úgy vélte, hogy a tesztek során az egyik legfontosabb eszköz egy kamera, mellyel lehetőség nyílhat olyan felvételek készítésére, melyek addig megvalósíthatatlanok voltak. (A V–2 fellövéséig a legnagyobb magasság, ahonnan a Földről fényképek készültek 21 km volt. Az Explorer II ballon, melyet 1935-ben bocsátottak fel, olyan magasságba jutott, hogy onnan a Föld görbülete már láthatóvá vált.) Holiday kifejlesztett egy kamerát és engedélyt kapott, hogy a képrögzítő berendezést az egyik kilövendő V–2 rakétára szereljék.

A rakéta, melyet 1946. október 24-én indítottak útjára túllépte a 100 km-es magasságot és elérte a világűrt. Röppályájának megtétele után visszazuhant a Földre – rajta a kamerával és az exponált tekerccsel. A 19 éves Fred Rulli is tagja volt, annak a csapatnak, akiket a kazettáért küldtek. A kamera a becsapódás hatására megsemmisült, de a filmtekercs, melyet egy fémkazetta védett, sértetlen maradt. Mikor megtalálták a sértetlen tekercset, szinte ujjongtak örömükben: „Extázisban voltak, ugrándoztak, mint a gyerekek.” A készüléket úgy tervezték, hogy másfél másodpercenként rögzítsen egy képkockát. A bolygónkat ábrázoló szemcsés, fekete-fehér felvételeket a kamera mintegy 100 km-es magasságból készítette. Innen már nem csak a Föld görbülete, hanem a Földgolyó egy része és a világűr sötétje is jól kivehető volt. A fényképekkel nem csak adatokat és információkat kaptunk Földünkről, hanem emberi kíváncsiságunk is választ kapott néhány kérdésére: megtudhattuk, hogy hol élünk, hogyan is néz ki bolygónk és, hogy milyen kicsik is vagyunk valójában.

Az elkövetkező években több mint 1 000 fényképfelvételt készítettek a V–2 rakétaindítások során. Az 1946. októberében készült fotók első alkalommal, 1950-ben a National Geographic magazinban jelentek meg.

(Ez az írásom első alkalommal a Spottr-en jelent meg 2013. január 4-én)

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!