2012. szeptember 14., péntek

Un Santo Oscuro

Joel-Peter Witkin: Un Santo Oscuro (zselatinos ezüst, 1987)

Joel-Peter Witkin a kortárs fotóművészet egyik legvitatottabb alakja, aki fotóival egyszerre döbbentette meg és bűvölte el a közönséget és a kritikusokat. Az Un Sancto Oscuro (1987) az egyik legismertebb alkotása.

Witkin sajátos szürreális műveihez klasszikus festmények, régi mítoszok és vallásos témák szolgálnak alapul, melyeket újraértelmezve, átdolgozva jelenít meg. A test és a halál motívuma meghatározó szerepet tölt be művészetében. Alkotásainak szereplői többnyire testileg deformáltak: hermafroditák, törpék vagy kövérek, de holttestekkel, emberi testrészekkel is találkozhatunk. Witkin nem használ trükköket. A képeket gondosan előre beállítja, elrendezi, úgy, ahogyan a végső felvételen látni szeretné őket. Egy képre nem szán többet két-három kockánál. Csak később a negatívon és a végső képen hajt végre olyan módosításokat, melyek révén elnyerik végső formájukat. Karcos, kopott fotókká válnak, melyek a régi korok felvételeit idézik.

Az avatatlan szem talán egy bábut lát Witkin felvételén. A karja egészen biztos, hogy mű. Talán az arca is? Hisz az arca egyáltalán nem olyan mint egy emberé, mintha viaszból, vagy műanyagból készült volna. Nincsenek ráncai, se haja, szemöldöke. A szája is csak egy vonal. Ez csak egy bábú, egy torz szobor, gondolhatnánk. De nem. Witkin nagyon is egy embert fotózott le. A férfit Marknak hívják, a fotózás idején a harmincas évei elején járt.

Witkin a barátaitól hallott Markról, aki tolókocsiban él, nincs arca, se végtagjai, se szemhéja. Los Angelesben lakik valahol, tudta meg. Witkinben szinte azonnal megfogalmazódott egy fénykép ötlete. Úgy döntött, hogy felkeresi ezt az embert, hogy felkérje legyen a modellje. „A barátommal elmentünk arra a környékre, ahol tudomásom szerint élt. Volt ott egy ócska hotel, és amikor bementünk, végre megláttuk őt, mert nyitva volt a szobája ajtaja. Aludt. Amit láttunk, ez a műanyagszerű fej volt, ez a kis test, és nem akartuk zavarni őt. Gondoltuk meg kell várnunk amíg mások is jönnek, és jöttek is. Méghozzá ketten, hogy gondozzák őt. Bementünk a szobába és beszélgettünk.” – emlékezett vissza Witkin. – „A beszélgetésből kiderült, hogy ez az ember a Thalidomide áldozata. Kanadai. Az anyja Thalidomide-ot szedett, és emberünk bőr nélkül, karok és lábak nélkül, haj, szempillák és szeméhjak nélkül született. Kicsi gyerekkora óta nevetség és kíváncsiság tárgya volt, szörnyszülötteket bemutató műsorok versengtek érte.”

Witkin vázlata az Un Santo Oscuróhoz

Witkinnek több alkalommal is vissza kellett mennie Markhoz, hogy meggyőzze őt a fotózásról. De ismerve élettörténetét, megértette vonakodását. Mesélt neki a munkájáról, még a rajzaiból is megmutatott néhányat. „Elmondtam, hogy szeretném lefényképezni. Úgy szeretném lefényképezni, ahogyan egyházi személyeket ábrázoltak, főként a 17–18. századi Spanyolországban, mint mártírokat, és azt mondtam ennek az embernek, hogy ő az élet mártírja.” – emlékezett vissza. Amikor végül Mark beleegyezett, hogy Witkin lefényképezhesse, csak egy dolgot kért: „bármit is csinálsz, Joel, úgy nézzek ki mint egy valódi emberi lény”. Witkin megkérdezte Markot, hogy a fotózásért cserébe mit szeretne: egy példányt a képből, vagy 200 dollárt? Mark a pénzt választotta.

Witkin modelljét Szent Sebestyénként ábrázolta, akinek vértanúsága a keresztény hit erejét bizonyítja minden szenvedés és fajdalom felett. A torz külsővel világra jött fiatalember, akinek egész élete fájdalommal és szenvedéssel teli, a felvételen modern mártírként jelenik meg. Witkin Szent Sebestény értelmezésében a nyilak mellett bárd és kés is hozzájárult a mártír szenvedéshez.

Witkin a fotózás után előhívta a negatívot, hogy a végső munkafolyamatokat elvégezze. Amikor fel akarta nagyítani a felvételt, akkor döbbent rá, hogy milyen szörnyű a látvány. Ezért, hogy némileg javítson a kép hatásán több helyen összekarcolta az eredeti kockát. A fotó így nyerte el végső formáját. Míg a képi világ a 19. századi felvételek hangulatát idézi, a modern eszközök jelenléte mindezt felülírja és teszi ezt a felvételt igazán időtlenné, korban meghatározhatatlanná. Mintegy örök érvényűvé.

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is!