2014. június 16., hétfő

Halványkék pötty

Halványkék pötty (Fotó: NASA, 1990)

A Halványkék pötty címet kapta az a fénykép, melyen a Földünk látható a világűr hatalmas végtelenjében. A felvételt a Voyager–1 űrszonda készítette 1990-ben 6 milliárd kilométeres távolságból.

A Voyager–1-et 1977-ben indították útjára. 1981-ben a elhagyta a Szaturnusz bolygót. Ekkor vetette fel Carl Sagan csillagász azt az ötletet, hogy a szonda a Naprendszer széléhez érve készíthetne egy „utolsó” felvételt Földünkről. Sagan tisztában volt vele, hogy a felvételnek csekély tudományos jelentősége lenne, hiszen ilyen távolságból bolygónk csak egy apró pontként fog látszani majd, azonban úgy vélte, hogy mégis érdemes volna lefotózni, mert így képet kaphatnánk a Föld elhelyezkedéséről, helyéről a világűrben.

A NASA a Voyager–1 elsődleges küldetésének befejeztével, többszörös halasztás után, 1990. február 14-én adott parancsot az űrszondának a felvételek elkészítésére. A Voyager–1 az elkövetkező hónapokban a Naprendszerről és a bolygókról készített fotósorozatot. A felvételek elkészítése gondos tervezést igényelt. Candy Hansen a Jet Propulsion Laboratory mérnöke és Carolyn Porco az arizonai egyetem munkatársa minden egyes fényképfelvétel expozícióját egyedileg határozta meg.

Az a kis pötty a Föld

Az űrszonda által készített egyik felvételen látható a Földünk is, egy „halványkék pötty” formájában. A fotó kis látószögű kamerával, kék-, zöld- és ibolyaszín szűrőkkel készült, 32 fokkal az ekliptika síkja felett. A Föld felett átívelő fénysávot az optikában szóródó napsugár okozta, mivel a kép készítésekor a Nap és Föld kis szögben látszottak egymáshoz képest. A fényképen a Föld mérete kisebb, mint egy képpont – a NASA állítása szerint „csak 0,12 képpont méretű”. Maga Sagan javasolta, hogy a felvételnek a Halványkék pötty nevet adják, mely bolygónk világűrhöz viszonyított méretére utal: egy apró kék pontra a nagy fekete végtelenben.

A Voyager–1 további hasonló képeket is készített a Vénusz, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz bolygókról, így „portrét” alkotva a Naprendszerről. A Merkúrról nem készült fotó, mert túl közel volt a Naphoz, továbbá a Mars sem volt látható a lencse számára a nap fényessége miatt. A Földre visszajuttatott 60 darab felvételt a NASA egy nagy kompozit fotóvá illesztett össze. A teljes Naprendszerünket bemutató alkotás Családi portré címmel vált ismertté. Ennek egyik darabja a Halványkék pötty, melyen a Föld látható.

A családi portré (Fotó: NASA, 1990)

Sagan 1996. május 11-én tartott beszédében osztotta meg a Földünket megörökítő képpel kapcsolatos gondolatait:

„Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett. Az összes örömünk és szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága, minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és lerombolója, minden király és paraszt, minden szerelmes fiatal, minden apa és anya, reménnyel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcs oktatója, minden korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfőbb vezér”, fajunk történelmének összes szentje és bűnös személye ott élt – azon a porszemcsén a napsugárban függve.

A Föld csak egy nagyon apró színpad a hatalmas kozmikus arénában. Gondoljanak a folyókat megtöltő vérre, melyet a tábornokok és császárok ontottak ki dicsőségben és diadalban, hogy ők lehessenek a pillanatnyi urai eme pont töredékének. Gondoljanak a végtelen kegyetlenségekre, amit a pont egyik oldalának lakosai okoztak a másik sarok tőlük alig különböző lakosainak, hogy milyen gyakoriak a félreértések, hogy mennyire erős a gyilkolási vágy, hogy mennyire heves a gyűlölet.

Az alakoskodás, az elképzelt önnön fontosságunk, a lázálom, hogy valamiféle kiemelt helyünk van a Világegyetemben, mindez kérdőre vonható ennek a fakó fénynek tükrében. Bolygónk egy magányos pötty a mindent körülölelő kozmikus sötétségben. Az ismeretlen homályában, mindezen hatalmas térben, semmi utalás nincsen arra, hogy valahonnan segítség érkezhet, ami megmentene minket önmagunktól.

Jelenleg a Föld az egyetlen, mely képes szállást adni az életnek. Semmi más nincsen, legalábbis a közeljövőben, ahova fajunk áttelepülhet. Látogatni, igen. Letelepedni, még nem. Szeretik vagy sem, ebben a pillanatban a Föld az a tér, ahol helyt kell állnunk.
Úgy tartják, hogy a csillagászat alázatosságra nevelő és jellemfejlesztő tapasztalat. Talán nincsen jobb mód bemutatni az emberi beképzeltség ostoba mivoltát, mint ez a távoli kép az apró világunkról. Számomra ez kiemeli annak felelősségét, hogy kedvesebben bánjunk a másikkal, hogy megtartsuk és ápoljuk eme halványkék pöttyöt, az egyedüli otthonunkat, melyet valaha ismertünk.”

A Családi portrét alkotó 60 darab felvétel (köztük a Halványkék pötty) volt az utolsó, melyet a Voyager–1 készített. Ugyanis a NASA munkatársa az űrszonda kamerájának kikapcsolása mellett döntöttek, és a tervek szerint is csak kivételes esetekben kapcsolják be újra. Erre azért volt szükség, mert az űrszonda energiájával szeretnének takarékoskodni, más fedélzeti műszerek javára.

2001-ben a fényképet a Space.com weboldal beválogatta a legjobb tíz űrtudománnyal kapcsolatos fotográfia közé.

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!