2013. április 3., szerda

Egypetéjű ikrek

Diane Arbus: Egypetéjű ikrek, Roselle, N. J. (1967)

Diane Arbus felvételén egy egypetéjű ikerpár, Cathleen és Coleen Wade bámul Arbus kamerájának lencséjébe. A portré, a 48 évesen öngyilkosságot elkövető fotóművész egyik leghíresebb alkotásává vált.

Egy testvérpár. Ikrek. Egyforma ruhában és fejpántban állnak szorosan egymás mellett, testtartásuk is összhangban van. De az arcuk eltérő érzelmekről árulkodik. A bal oldalon álló gyermek tekintete inkább kedvetlenségről árulkodik, míg testvére szolid mosollyal reagál a fotózás tényére.

A képet Diane Arbus 1967 telén a New Jersey-beli Roselle-ben egy ikreknek és hármas ikreknek rendezett karácsonyi partin készítette. Az akkor hét éves Wade testvéreket a Knights of Columbus Hall falánál fényképezte le. A jelenlévők közül senki sem tud arról, hogy Arbus, hogyan értesült a találkozóról. Néhány szülő emlékszik a fotósra, mert megkérdezte őket, hogy nem fotózhatná-e le gyermekeiket. Neil Selkirk fotós, aki Arbus halála után gondozta a művész otóit, úgy nyilatkozott, hogy kevesebb mint 10 képkocka van a tekercsen, melyek azon a bizonyos napon készültek. Véleménye szerint Arbus futtában dolgozott: csak néhány fotót akart készíteni ikerpárokról.

„Még mindig megvan” – mondta Colleen a ruhákra utalva. „Édesanyánk varrta őket” – folytatta Cathleen. – „Feketének tűnnek a fotón, pedig igazából zöldek.” A testvérpár nem sok mindenre emlékszik a fotózásból. Nem emlékeznek például Arbusra, se a fényképezőgépére, vagy arra, hogy miképp kerültek oda a fal elé, egymás mellé, hogy lefotózzák őket. Mintha az egész meg sem történt volna. Mégis a róluk készült fénykép az amerikai fotótörténet egy emlékezetes darabjává vált.

Mitsy Yasukawa: Cathleen (balra) és Colleen Wade Arbus fotójával

Arbus felvétele semmiképpen sem egy hagyományos portré, melyen a lefényképezett személy a lehető legelőnyösebb színben van feltüntetve. A testvérpár merev testtartása, egyikük kényszeredettnek tűnő mosolya, míg másikuk bágyadt tekintete megütközést kelt a kép szemlélőjében. Arbus képeinek alanyait mindig valamilyen szokatlan, groteszk beállításban, vagy pillanatban fotózta le, úgy, ahogy előtte még senki. „Úgy értem hasonlít rájuk.”  – mesélte a fényképről Bob Wade, az ikrek édesapja – „De sosem értettük, hogy miért ilyen kísértetiesen ábrázolta őket. Egyetlen más felvétel sincs, melyen így néznének ki, mint ezen.” Arbus egyedi stílusa látásmódjában rejlett, amellyel a fényképein keresztül a valóságot egészen más formában adta vissza. Példaként elég a Kisfiú játék kézigránáttal (1962) című alkotását megemlíteni. Ez a fotó is hasonlóan nyugtalanító hatást kelt a befogadóban:  egy vidám jókedvű kisfiúról készült groteszk portré, melyet nézve pont nem egy vidám gyermek jut eszünkbe.

A fénykép inspiráló hatással volt több művészre is: például Stanley Kubrickre, aki Ragyogás (1980) című filmjének egyik jelenetében szerepeltetett egy egymás mellett álló ikerpárt.

(Ez az írásom első alkalommal a Spottr-en jelent meg 2013. március 11-én)

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!

2 megjegyzés:

  1. Rémült tekintettel bámulnak?! Miért ír valaki ekkora hülyeséget? Ráadásul később azt olvashatjuk, hogy kedvetlenség, meg szolíd mosoly, ami nagyjából stimmel.

    VálaszTörlés
  2. Hogy miért ír valaki ekkora hülyeséget? Figyelmetlenségből. Javítottam. Köszönöm.

    VálaszTörlés

Kritika? Vélemény? Észrevétel? Ide írd! Akár regisztráció nélkül is!