2012. február 29., szerda

Vak asszony

Paul Strand: Vak asszony (platinanyomat, 1916)

A Vak asszony Paul Strand, amerikai fotográfus egyik legismertebb munkája, melyet 1916-ban 26 évesen készített egy New York lakóit bemutató fotóciklus részeként.

Egy vak nő nagyméretű „vak” feliratú táblával valahol New York-ban. Nyakában kis fémlap lóg, rajta a 2622-es szám, mely arra utal, hogy a város nyilvántartásba vette. A szűk képkivágás nem engedi tekintetünket elkalandozni az asszonyról. Strand tudatosan lehagyta a képről azokat az elemeket, amik alapján kiderülhetett volna, hogy hol készült a kép, vagy, hogy mit csinált az asszony. Csak feltételezhetjük, hogy egy falnak dőlve állt, vagy ült. Talán kéregetett, esetleg sorban állt? Mindezt a fotós nem találta fontosnak. Helyette magára az emberre koncentrált, akiről egy zavarba ejtő, őszinte – egyesek szerint brutális – portrét készített.

Strand 1916-ban kezdte járni New York utcáit, hogy a város polgárairól készítsen felvételeket. Five Points-ban, az alsó East Side-on és a Washington Square-en kutatott portréalanyok után. Úgy akart portrékat készíteni az emberekről, hogy ne tudják, hogy éppen fényképezik őket. Célja az volt, hogy minél tárgyilagosabban és hitelesebben mutassa be mindazokat, akikkel találkozik. A hagyományos portrékészítési módszereket ehhez alkalmatlannak tartotta, hiszen a kamera, a fotós személye megzavarhatta volna az alanyokat, a természetesség, a hitelesség pedig elillant volna. Strand így cselhez folyamodott: speciális kamerát készített, melynek oldalában volt elhelyezve az objektív, így szinte észrevétlenül tudott fotózni.

Strand szemben az uralkodó fényképészet irányzattal, a piktorializmussal, melynek célja a művészi önkifejezés volt, azt vallotta, hogy a fénykép célja nem lehet más, mint a valóság leképezése. „A fényképésznek az előtte levő tárgyat alázattal kell elhelyeznie egy sötét-világos skálán, melynek végtelen tónusgazdagsága felülmúlja az emberi képességeket. A példás kivitelezés kizárja az összes technikai módszert, trükköt és retusálást, mert az csak a színtiszta fotográfiával érhető el.” – írta Strand. Az általa képviselt látásmód teremtette meg a később tiszta fotográfia (straight photography) néven ismertté vált új fényképészeti irányzatot. A New York-i embereket bemutató sorozata pedig ennek egy kiváló példája.

A sorozat egy másik darabja 1917-ből

 New York-i fotóciklusából 17 fotográfia maradt meg. Ezek közül többet 1917-ben Alfred Stieglitz saját galériájában a Gallery 291-ben mutatott be. A Vak asszony ezen a kiállításon nem szerepelt, csak később a legendás Camera Work folyóirat utolsó, kizárólag Strand munkáit bemutató számában publikálták először, öt másik utcai portréval együtt. Strand portréi jelentős ismertségre tettek szert, melyről mind a kortársak, mind a fotótörténészek csak elismeréssel nyilatkoztak. Sőt többen a művész legjobb képeinek tartják ezeket a felvételeket. Stieglitz úgy vélte, hogy „munkája fájdalmasan közvetlen. Hiányzik belőle minden kétértelműség.” Alan Trachtenberg ezeket a fényképeket Strand „legfelkavaróbb” művei között tartja számon.

A Vak asszony egyik korai platinanyomata, ma a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményében található.