2011. október 31., hétfő

Az ember családja

Wayne Miller: The Family of Man

Edward Steichen amerikai fotóművész volt a kurátora a New York-i Modern Művészetek Múzeumában 1955-ben megrendezett Az ember családja (The Family of Man) című kiállításnak, melyet minden idők legjelentősebb és legsikeresebb fotókiállításaként tartanak számon.

A kiállítást Steichen azzal a céllal hozta létre, hogy a 2. világháborút követő évek kiábrándultságából kizökkentse az embereket és a fényképek segítségével mutasson rá az emberiség egységére, mely a kultúrák, határok, politikai nézetek felett áll.

Steichen 1947 óta a múzeum Fotográfiai részlegének igazgatójaként dolgozott. A kiállítás előkészítését már 1952-ben megkezdte. Ebben az évben európai körúton járt, 11 országba látogatott el, ahol az elképzeléséhez legmegfelelőbb fotósokat kereste. A sajtóban felhívást is közzétett. kérte, hogy küldjenek fényképeket tervezett kiállításához. 68 ország 273 fotósa élt a lehetőséggel és nagyjából 2,5 millió fényképet küldtek be. Steichen  1954-ben kezdte átválogatni a beérkezett munkákat. Tízezer képet talált alkalmasnak, melyekből végül 503-at válogatott be a kiállítás anyagába. Jacob Deschin, a New York Times képszerkesztőjének vélemény szerint Az ember családja sokkal inkább  szerkesztési bravúr, mint fotókiállítás  volt.

A kiválasztott képek között olyan híres fotósok munkáit találjuk mint Ansel Adams, Eugène Atget, Margaret Bourke-White, Bill Brandt, Robert Capa, Henri Cartier-Bresson, Robert Doisneau, Alfred Eisenstaedt, Elliott Erwitt, Andreas Feininger, Fritz Goro, Ernst Haas, Dorothea Lange, August Sander vagy William Eugene Smith. Képeik mellett nem egy amatőr fotós felvétele is feltűnik.

Steichen
Fred Holland Day
felvételén (1901)
A fényképeket kontextusukból, kulturális és politikai környezetükből kiragadva, a fotósok nevétől a művek címétől megfosztva különböző témák szerint csoportosította, mint például gyermek, halál, szerelem, betegség és szenvedés. Steichen már a válogatás során kerülte azokat a fotókat, melyek erőteljes politikai, vagy kulturális üzeneteket hordoztak. Majd az eredetitől eltérő (hol nagyobb, hol kisebb) formátumban fekete-fehéren hívatta elő. Minden témakörhöz egy-egy a világ különböző kultúrájából származó mondást, idézetet fűzött. Célja mindezzel az volt, hogy maga a fénykép és az ábrázolt téma kerüljön a középpontba. 

Az eredeti, ám meghiúsult elképzelés szerint a kiállítás egy időben több helyszínen  – New York, mellett Európában, Ázsiában és Dél-Amerikában – nyílott volna meg. Végül csak egy helyszínen, New York-ban, 1955. január 24-én nyílt meg a kiállítás, melyet már az első héten 35 ezren nézték meg. Február 22-én a látogatók száma elérte a 6 000-et, ami rekord volt a múzeum  addigi történetében. New York után az Egyesült Államok számos városába eljutott Steichen válogatása. A kiállítást, melyet május 8-ig lehetett megtekintetni összesen 270 ezren látták.

A kiállítás sikeres volt, a nagyközönség és a kritikusok is lelkesen fogadták. Barbara Morgan fényképész szerint Steichen újszerűt alkotott, egyfajta „fényképes mozaikot hozott létre. Ugyanakkor többen bírálták Steichen munkáját. Egyes fotósok nehezményezték, hogy a fényképek szerző és cím nélkül, az eredetitől eltérő formátumban fekete-fehérben került bemutatásra. Úgy vélték ezzel Steichen figyelmen kívül hagyta a fényképészek szerepét, tehetségét, melyek nélkül ezek a képek nem születtek volna meg. Míg mások szerint a kiállítás ideológiai üzeneteket hordoz és manipulálja az embereket.
 
A kiállítás anyagából később azonos címmel egy albumot adtak ki, mely az összes kiállított fotográfiát tartalmazta. A kiadványt Jerry Mason szerkesztette, az előszót Carl Sandburg, míg a bevezetőt Steichen írta. A fényképek kísérőszövegeit Dorothy Norman jegyezte. Az album nagy sikert aratott, számos kiadást és utánnyomást ért meg: több millió példányban kelt el. Egy újságíró a sikert látva már azt vizionálta, hogy Az ember  családja az otthoni könyvtár kötelező darabja lesz, akárcsak a Biblia.

A sikerre való tekintettel a fényképeket az 1950-es és 1960-as években a világ 38 országában mutatták be. A kiállítás sikere továbbra is töretlen volt: több mint 9 millió látogató tekintette meg a felvételeket. Az utolsó helyszín Steichen szülőhazája, Luxemburg volt, ahová a fotók 1964-ben érkeztek meg. Steichen 1966-ban látogatott el a kiállításra. Úgy vélte, hogy Luxemburg lehetne a végső, állandó otthona Az ember családja fotóinak. 1974-ben a luxemburgi Clervaux városában lévő kastélyban a felvételek egy részéből rendeztek kiállítást, ahol mintegy tizenöt évig voltak láthatóak. Az évtizedes utazás megviselte a fotókat, ezért 1989-ben Párizsba szállították őket, hogy restaurálják. Két évvel később Toulouse-ban, Tokióban és Hirosimában mutatták be a felújított felvételeket. Időközben Clervaux-ban múzeumot építettek a képeknek, ahol 1994 óta tekinthető meg az UNESCO Világ Emlékezete programjába történelmi jelentősége miatt 2003-ban beválasztott eredeti kiállítás anyaga.

Néhány kép a kiállítás anyagából


Elliott Erwitt: Wordless exchange of Love
between New Yorker and her Daughter

Andreas Feininger: Belváros Ötödik sugárút

Dorothea Lange:
Hajléktalan anya, Nipomo, Kalifornia

Jerry Cook: Egy ohio-i elmegyógyintézetben
W. Eugene Smith: Séta a paradicsom kertben