2011. november 10., csütörtök

A Mont Blanc megmászása

A Mont Blanc megmászása (albuminkópia, 1860 v. 1861)

Auguste-Rosalie Bisson francia fotográfus a Mont Blanc megmászásáról készült nagyszabású fotográfiái a kor egyedülálló alkotásai voltak. Bissonnak számos nehézséggel és kihívással kellett szembenéznie annak érdekében, hogy megálmodott képei megszülessenek.


Bisson 1826-ban Párizsban született. Bátyjával, a szintén fotográfus Louis-Auguste-tal közösen  1852-ben nyitották meg műtermüket. A fotográfia majd minden területén alkottak, mégis elsősorban az épületek fotózása volt a fő tevékenységük. Később a tájképek kerültek érdeklődésük középpontjába. Egyik nagyszabású, mintegy 1,85 méter széles felvételük felkeltette egy mecénás, Daniel Dollfus-Ausset textilkereskedő figyelmét, aki rajongott a magas hegyvidéki tájakért, anyagi támogatást nyújtott a fivéreknek.

Dollfus-Ausset javaslatára vállalkoztak Bissonék az Alpok hófödte tájainak fényképezésére. Igaz a hegyvidéki fotózás már nem számított újdonságnak. Bár az 1850-es években több fotós – Friedrich von Martens, Aime Civiale, Edouard-Denis Baldus vagy a Ferrier-testvérek – is megörökítette a hegyvonulatokat, csúcsokat, de senki sem merészkedett addig olyan magasra, mint a fiatalabb Bisson, aki elsőként fotózhatta le a Mont Blanc tetejéről elé táruló látványt.

A Mont Blanc megmászása az 1800-as évek derekán rendkívüli teljesítménynek számított. Egyrészt a hegymászás technikai feltételei korántsem voltak tökéletesek, másrészt a csúcs igen veszélyesnek számított, amire jól utal az elátkozott hegy  elnevezés. Mindez azonban Bissont nem tántorította el céljától, hogy a fehér hölgy tetején készítsen fotográfiákat. Első alkalommal 1859-ben egy expedíció tagjaként indult a Mont Blanc tetejére, azonban a csúcsot nem tudták megközelíteni. Egy évvel később sem járt sikerrel. A Mont Blanc-ot csak 1861. július 24-én a harmadik útja során tudta meghódítani.

Bisson a kor addig jól bevált képrögzítési eljárásai helyett, az akkor még újszerű, bár kevésbé kipróbált nedves kollódiumos eljárást választotta a téma megörökítéséhez. Az eljárás egyik nagy előnye a rendkívüli fényérzékenysége volt. Ugyanakkor módfelett bonyolult volt: a lemez előkészítésétől a kész kép megszületéséig nem kevesebb mint 18 munkafázist kellett végrehajtani. A fényérzékeny réteg, melyet egy üveglemezre vittek fel, csak nedves állapotban volt használható. Bisson nagy kockázatot vállalt a nedves kollódiumos technika alkalmazásával, az eljárást előtte még senki sem próbálta ki ilyen szélsőséges, fagypont alatti, légritka környezetben. Ráadásul Bissonnak nem csak a kamerát és az állványt kellett magával vinnie, hanem az üveglemezeket, vegyszereket és a sötétkamrához szükséges sátrat is. Ezért 25 embert bérelt fel, akik a fotózáshoz szükséges mintegy 250 kilónyi felszerelést és eszközöket szállították.

A Mont Blanc megmászása
(gleccserhasadékon keresztül)
(albuminkópia, 1862)

Bisson a Mont Blanc tetején állította fel kameráját és a lemezek előkészítéséhez szükséges sátrat. A felvételek elkészültek, de még itt is adódtak nehézségek. Az exponált lemezek lemosásához ugyanis vízre volt szükség, de az nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségben. Ekkor úgy döntöttek, hogy a magukkal vitt lámpák segítségével a havat olvasztják meg. Azonban a ritka levegőn a lámpák jóval kevesebb hőt adtak, ezért több időt és odafigyelést igényelt a hó olvasztása. A helyzetet csak fokozta, hogy a lámpák őrzésével megbízott segédek állandóan elaludtak. Végül sikerült elegendő havat megolvasztani és rögzíteni a képeket. Bisson első útjáról három felvétellel tért vissza, később még több alkalommal is járt a Mont Blancon és további hat fényképet készített, melyek közül az egyik itt látható.