Levágott kezek

Nsala kislánya levágott kezeivel (Fotó: Alice Harris, 1904)

 

A Kongói Szabadállam őslakosai II. Lipót belga király fennhatósága alatt elképesztő brutalitást szenvedtek el. Alice Harris misszionárius leghíresebb felvétele ennek képes bizonyítéka.

Alice Harris 1904 májusában készült felvételén Nsala Wala kongói lakos látható öt éves kislánya kezeivel. Nsala kislányát és feleség a Kongói Szabadállam rendfenntartó erejének katonái gyilkolták meg megtorlásul azért, mert nem szolgáltattak be elég nyersgumit az államnak.

II. Lipót belga király nemzetközi kapcsolatai révén 1885-ben szerezte meg a hatalmat az addig szinte teljesen ismeretlen afrikai gyarmat a Kongói Szabadállam felett. Több mint húsz éves uralkodását a gyarmat kizsákmányolása és lakóival szembeni erőszakos fellépés jellemezte. A Kongói Szabadállam bővelkedett ásványkincsekben, melyekből II. Lipót hatalmas bevételre tett szert. A legfőbb bevételi forrás az esőerdő indáiból nyert nyersgumi volt, melynek kitermelése és beszolgáltatása a bennszülött lakosság feladata. Az évek során azonban rohamosan csökkent a gumit adó indák mennyisége, melyek felkutatása és kitermelése egyre nehézkesebbé és drágábbá vált. A gumi-kitermelés biztosítása érdekében termelési kvótát állapítottak meg. A kvótarendszer működtetésével a Kongói Szabadállam fegyveres testületét, a Force Publique-et bízták meg.

A Force Publique katonái kegyetlenkedéseikről váltak ismertté. Folyamatosan terror alatt tartották a lakosságot. Ha nem teljesítették a kvótát, azt erőszakkal torolták meg: megkínozták, megkorbácsolták őket, a nőket megerőszakolták, a falvakat felgyújtották. A meggyilkolt bennszülöttek kezeit pedig levágták. „A kosárban gyűjtött levágott kezek, amelyeket az európai tisztviselők lábához helyeztek, a Kongói Szabadállam jelképévé váltak. A kezek gyűjtése önálló cél lett. A Force Publique katonái ezt vitték vissza az állomásra a gumi helyett, néha külön beszerző körutat indítottak a kezek begyűjtésére. Végül a levágott kéz a gyarmat nem hivatalos pénzneme lett. Ezekkel pótolták ki a gumikvótákat, ezzel helyettesítették a kényszermunkára elhurcolt embereket, és a Force Publique katonái az általuk begyűjtött kezek alapján kapták jutalmukat.” – írta erről Peter Forbath a The River Congo című könyvében.

Nsala Waláról készült felvétel egyike volt a Kongói Szabadállamban folyó brutalitás képes bizonyítékainak. Alice Harris és férje, John misszionáriusként dolgozott Kongóban. A felvétel azután készült, hogy Nsala visszatért Baringából. Egy csomag volt nála, tele levágott testrészekkel, köztük kislánya kezei is.

Alice Harris fotói megcsonkított gyerekekről

A Kongói Szabadállamot kevesen ismerték Európában, arról pedig még kevesebbeknek volt tudomásuk, hogy II. Lipót hogyan bánik a lakossággal. Alice és férje elküldték a felvételt Nagy-Britanniába, hogy hírt adjanak a gyarmaton folyó erőszakról. Arra számítottak, hogy a fénykép felrázza az embereket és a gyarmatra irányítja a figyelmet, de a többség csupán elszigetelt esetként könyvelte el Nsala tragédiáját. Ezért Alice és férje felvételeket készítettek levágott kezű gyermekről. Ezek a fotók már széles körben ismertté váltak (újságokban, könyvekben tették közzé őket) és szerepet játszottak II. Lipót uralmának hanyatlásában is. A Kongói Szabadállam felett az ellenőrzést 1908-ban nemzetközi nyomásra a belga állam vette át. Az új állam Belga Kongó lett.

Belga Kongóhoz kapcsolódik Robert Lebeck híres fényképe, melyen egy kongói fiatalember a gyarmat függetlenségének kikiáltásának napján az ünnepi menet alatt lopta el a belga király kardját.

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!