Egypetéjű ikrek

Diane Arbus: Egypetéjű ikrek, Roselle, N. J. (1967)

Diane Arbus felvételén egy egypetéjű ikerpár, Cathleen és Coleen Wade bámul Arbus kamerájának lencséjébe. A portré, a 48 évesen öngyilkosságot elkövető fotóművész egyik leghíresebb alkotásává vált.

Egy testvérpár. Ikrek. Egyforma ruhában és fejpántban állnak szorosan egymás mellett, testtartásuk is összhangban van. De az arcuk eltérő érzelmekről árulkodik. A bal oldalon álló gyermek tekintete inkább kedvetlenségről árulkodik, míg testvére szolid mosollyal reagál a fotózás tényére.

A képet Diane Arbus 1967 telén a New Jersey-beli Roselle-ben egy ikreknek és hármas ikreknek rendezett karácsonyi partin készítette. Az akkor hét éves Wade testvéreket a Knights of Columbus Hall falánál fényképezte le. A jelenlévők közül senki sem tud arról, hogy Arbus, hogyan értesült a találkozóról. Néhány szülő emlékszik a fotósra, mert megkérdezte őket, hogy nem fotózhatná-e le gyermekeiket. Neil Selkirk fotós, aki Arbus halála után gondozta a művész otóit, úgy nyilatkozott, hogy kevesebb mint 10 képkocka van a tekercsen, melyek azon a bizonyos napon készültek. Véleménye szerint Arbus futtában dolgozott: csak néhány fotót akart készíteni ikerpárokról.

„Még mindig megvan” – mondta Colleen a ruhákra utalva. „Édesanyánk varrta őket” – folytatta Cathleen. – „Feketének tűnnek a fotón, pedig igazából zöldek.” A testvérpár nem sok mindenre emlékszik a fotózásból. Nem emlékeznek például Arbusra, se a fényképezőgépére, vagy arra, hogy miképp kerültek oda a fal elé, egymás mellé, hogy lefotózzák őket. Mintha az egész meg sem történt volna. Mégis a róluk készült fénykép az amerikai fotótörténet egy emlékezetes darabjává vált.

Mitsy Yasukawa: Cathleen (balra) és Colleen Wade Arbus fotójával

Arbus felvétele semmiképpen sem egy hagyományos portré, melyen a lefényképezett személy a lehető legelőnyösebb színben van feltüntetve. A testvérpár merev testtartása, egyikük kényszeredettnek tűnő mosolya, míg másikuk bágyadt tekintete megütközést kelt a kép szemlélőjében. Arbus képeinek alanyait mindig valamilyen szokatlan, groteszk beállításban, vagy pillanatban fotózta le, úgy, ahogy előtte még senki. „Úgy értem hasonlít rájuk.”  – mesélte a fényképről Bob Wade, az ikrek édesapja – „De sosem értettük, hogy miért ilyen kísértetiesen ábrázolta őket. Egyetlen más felvétel sincs, melyen így néznének ki, mint ezen.” Arbus egyedi stílusa látásmódjában rejlett, amellyel a fényképein keresztül a valóságot egészen más formában adta vissza. Példaként elég a Kisfiú játék kézigránáttal (1962) című alkotását megemlíteni. Ez a fotó is hasonlóan nyugtalanító hatást kelt a befogadóban:  egy vidám jókedvű kisfiúról készült groteszk portré, melyet nézve pont nem egy vidám gyermek jut eszünkbe.

A fénykép inspiráló hatással volt több művészre is: például Stanley Kubrickre, aki Ragyogás (1980) című filmjének egyik jelenetében szerepeltetett egy egymás mellett álló ikerpárt.

(Ez az írásom első alkalommal a Spottr-en jelent meg 2013. március 11-én)

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!