Sanghaji gyermek

H. S. Wong: Sanghaji gyermek (1937)

Az 1930-as évek egyik leghíresebb háborús felvételét H. S. „Newsreel” Wong készítette egy síró kisgyermekről a sanghaji Déli pályaudvar romjai között röviddel a japán légierő bombatámadása után.

1937. július 7-én tört ki a második kínai–japán háború a a Kínai Köztársaság és a Japán Birodalom között. A japán csapatok augusztusban támadták meg Sanghaj városát, ahol a harcok közel három hónapig dúltak. A sanghaji csata egyik súlyos incidense 1937. augusztus 28-án történt, amikor a Japán Császári Hadsereg légierője ártatlan civileket bombázott le a város egyik vasútállomásán.

Újságírók egy csoportja úgy értesült, hogy augusztus 28-án délután kettő órakor Japán bombatámadást fog végrehajtani a városban. A riporterek és fotósok ezért a Butterfield & Swire épület tetején várakoztak, hogy lefotózhassák a támadást. A megadott időpontban azonban nem történt semmi. Az újságírók egy órányi hiábavaló várakozás után összecsomagoltak és elmentek. Csak páran maradtak a helyszínen, köztük Wong, aki a Hearst Metrotone News tudósítójaként dolgozott. Négy órakor repülőgépek zaja töltötte be az eget és 16 bombázó jelent meg, melyek néhány kör megtétele után megkezdték a bombatámadást. A támadás célpontja a Déli pályaudvar volt, ahol mintegy 1800 vonatra váró ember, többségében nő és gyerek tartózkodott. A támadás áldozatainak számát 200–300 főre becsülik.

Wong autójával azonnal a támadás helyszínére hajtott és kamerájával filmezni kezdett. Amikor kifogyott a film a kamerájából, a nála lévő Leica fényképezőgépével fotózott tovább. „Szörnyű látvány volt. Halottak és sebesültek feküdtek végig a síneken és a peronon. Végtagok hevertek mindenütt. Csak a munkám segített abban, hogy elfelejtsem mindazt amit láttam. Megálltam, hogy újratöltsem a kamerát. Azt vettem észre, hogy a cipőm vérben ázik. Keresztül mentem a síneken, és hosszú snitteket készítettem a lángoló híddal a háttérben. Akkor megláttam egy férfit, aki felvett egy gyermeket a sínekről, hogy a peronra helyezze. Visszament egy másik súlyosan sérült gyermekért. Az anya a síneken feküdt holtan. Lefilmeztem a tragédiát. Hallottam a visszatérő gépek hangját. Gyorsan ellőttem a maradék filmet a gyermekre. Odarohantam a gyermekhez, hogy biztonságba helyezzem, de az apja már visszaért. A bombázók elrepültek. Nem dobtak le bombát.” – emlékezett vissza Wong.

Wong a filmet és a képeket Amerikába küldte. A filmfelvételt 1937. szeptemberében kezdték vetíteni a mozikban a filmek előtti filmhíradóban. A képsorokat később Frank Capra is felhasználta 1944-es Kínai háború (Battle of China) című propagandafilmjében. A fotókat először a Hearst Corporation újságaiban jelentek meg. Wong híressé vált felvételét a Life magazin 1937. október 4-én egy teljes oldalon közölte le. „136 millió ember látta ezt a képet a Sanghaj Déli pályaudvarról” – szólt a képhez fűzött szöveg. A fotót később a magazin olvasói az év fotójának választották. A cikkben egy másik, ismeretlen fotós által készített fotót is közzétettek, melyen a kisgyermek már egy hordágyon fekszik. Egy orvos térdel mellette, hogy levágja a ruhát a sérült kezéről.

A Life-ban megjelent másik fotó: a gyermeket egy orvos látja el

A felvétel – mely Kínai gyermek és Véres szombat címmel is ismert – megjelenését követően nagy nemzetközi visszhangot kapott: egyaránt vitatták és bírálták a képet. A síró gyermek fotója Japán Kína elleni agressziójának jelképévé vált. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország a fénykép hatására tiltakozott az ellen, hogy a japán hadsereg városokat bombázzon. Nem akarták, hogy ártatlan civilek essenek áldozatul a harcoknak.

 A Look magazin 1937. december 21-én megjelent számában Wong egy másik felvételét is közzétették: ezen a képen a síró gyermek mellett egy férfi és egy másik, öt év körüli gyermek látható. A férfi személyazonosságát nem sikerült kideríteni. Többen azt feltételezték, hogy a férfi Wong asszisztense, Tagucsi, aki a gyermeket állította be, hogy Wong minél hatásosabb felvételeket készíthessen. Mások szerint egy mentőmunkás lehetett, aki a fotósnak segédkezett. Wong ezzel szemben a gyermek apjaként írta le a férfit, aki a támadás után jött, hogy kimenekítse a gyermekét az újabb bombázás elől. 

Az ismeretlen férfi a gyermek mellett (Fotó: H.S. Wong, 1937)

A Japán Birodalom a kép miatt vérdíjat tűzött Wong fejére. A felvétel hamisítványnak tartották és csak a kínai propaganda hatásos eszközeként tekintettek rá. Nem tagadják a támadás tényét, de a szerintük hamis fénykép téves benyomást kelt a történtekről.

A fényképpel kapcsolatos viták a mai napig nem zárultak le. A Tokiói Egyetem professzora Fudzsióka Nobakacu  egy 1999-ben megjelent tanulmányában azt írta, hogy a felvétel beállított és manipulált. Nobakacu úgy véli, hogy a fehér kalapos férfi segédkezett Wongnak a fotózásban, hogy a kép minél drámaibb legyen. A professzor szerint ráadásul a fotóhoz utólag füstöt is adtak. Ezzel szemben a China Press munkatársa, Malcolm Rosholt elmondása szerint Wong megérkezésekor is füst terjengett az állomáson. Érdekes, hogy Nobakacu tanulmányában nem említi meg azt a szintén a Life magazinban megjelent felvételt, melyen a gyermeket elsősegélyben részesítik.

Nem tudni, hogy a gyermek életben maradt-e vagy sem: további sorsa ismeretlen. Személyazonosságára sem derült fény, ahogy arra sem, hogy fiú volt-e vagy lány.

A képet a Life 2003-ban beválasztotta azon 100 fénykép közé, melyek megváltoztatták a világot.

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!