Camera Notes

Az I. évfolyam 4. lapszám borítója (1898)

A 1897–1903 között a New York-i Camera Club gondozásában negyedévente megjelenő Camera Notes egyike volt a legjelentősebb amerikai fotográfiai folyóiratoknak. A lapot Alfred Stieglitz amerikai fotográfus alapította, aki több évig főszerkesztője volt.

Alfred Stieglitz 1894. szeptemberében tért haza európai körútjáról, ahol megismerkedett a Henry Peach Robinson által alapított Linked Ring fotóművészeti csoporttal, akik a fotográfiát a művészet egyik formájának tekintették. Stieglitz a Linked Ring hatására úgy döntött, hogy megkísérli megteremteni ezt a szemléletet az Egyesült Államokban is, ahol a fotográfusokat még nem művészeknek, hanem egyszerű munkásoknak tartották, akiknek csak munkaeszköze a fényképezőgép. Elképzelésével felkereste a két legnagyobb New York-i fotós szervezetet, a Society of Amateur Photographerst és a New York Camera Clubot, akik azonban nem mutattak érdeklődést nagyszabású tervei iránt.  

Gertrude Käsebier: Áldott vagy te
az asszonyok között (1899 körül)

Stieglitz megelégelte az érdektelenséget és mintegy másfél év alatt elérte, hogy 1897-ben a két szervezet közös társaság formájában The Camera Club néven egyesüljön. Stieglitz lett a szervezet alelnöke. A társaság Camera Notes néven saját folyóiratot indított, melynek főszerkesztői feladatait maga Stieglitz látta el. Szerkesztői munkássága alatt a folyóirat egyike lett Amerika legmeghatározóbb orgánumainak, melyben a társaság tagjai és mások mutathatták be fotográfiáikat. Oldalain olyan művészek munkái jelentek meg, mint Alvin Langdon Coburn, Fred Holland Day, Frank Eugene, Gertrude Käsebier, Adolphe de Meyer, Clarence Hudson White vagy Edward Steichen. A képek mellett kritikák és esszék is helyet kaptak, melyeknek szerzői európai publicisták, hazai művészek és kritikusok voltak. A Camera Notes sikere a jó minőségű illusztrációknak és fotográfiáknak volt köszönhető, melyek Stieglitz személyes elvárásai szerint készültek.

Alfred Stieglitz: Velencei kanális (1897)

A 800–1000 példányban kiadott lapot a fotogravűrök tették egyedivé, melyekből – a többi fénykép mellett – minden lapszámban legalább kettő, de többnyire négy került publikálásra. Bár a fotogravűr eljárás jóval drágább és időigényesebb volt, mint a többi (minden egyes nyomat kézzel készült), de megérte a fáradságot, mert az eredmény „lélegzetelállító” volt. Ráadásul a fotogravűrök az eredeti negatív lemezekről készültek, így azok eredeti nyomatként is funkcionáltak.

Rose Clark és Elizabeth Flint Wade:
Miss M. portréja (1900)

A lap szecesszionista stílusban készült zöld borítóját Alfons Mucha egyik tanítványa Thomas A. Sindelar tervezte. A Camera Notes mindösszesen 24 lapszámot élt meg: 1902. decemberéig negyedévente, míg az utolsó két szám 1903. februárjában és decemberében jelent meg. Az újság éves előfizetési díja 2 dollár volt. Az első szám 1897. júliusában jelent meg Emilie V. Clarkson, A. Horsely Hinton, John W. McKecknie, William B. Post, Alfred Stieglitz és Daniel K. Young fotográfiáival. Egy szépséghibája volt az induló számnak: a közölt írások egyike sem a Stieglitz által képviselni kívánt témákról szólt, hanem a Camera Club működését mutatták be. Ennek ellenére a Camera Notes  megjelenését lelkesen fogadták, a recenziókból a második számban közöltek válogatást F. Holland Day és Lee Ferguson a fotóművészet témakörét körüljáró cikkeik mellett.

Stieglitz szemben a többi lappal nagyobb teret engedett a nem amerikai fotográfusoknak: a Camera Notesban publikáló fotósok mintegy harmada külföldi volt. Stieglitz felhívást is közzétett a külföldi fotográfusok számára, hogy amerikai kollégáikat támogatva segítsenek megteremteni az amerikai fotóművészetet. Felhívása nem volt eredménytelen, a lapban megjelenő munkákon hamar érezhetővé váltak egy új esztétika jelei. Stieglitz többnyire csak a Club tagjainak biztosított lehetőséget arra, hogy munkáik a lapban megjelenjenek (ez alól jelentettek kivételt például F. Holland Day és Clarence H. White fotográfiája). Azonban magával már kevésbé volt szigorú: a Camera Notesban összesen 22 munkája került bemutatásra, ezek közül kettő több alkalommal is. 

Ernest Ashton: Este a piramisoknál (1898)

Stieglitz 1902. februárjában megalapította a Photo-Secession csoportot, mely egy, a Camera Clubtól független művészeti szerveződés volt. A név utalás volt a Németországban és Ausztriában működő szecesszionistákra. Még ugyanebben az évben kiállítást szervezett a New York-i National Arts Clubban American Pictorial Photography Arranged by the Photo-Secession címmel. Stieglitz a Camera Notes utolsó, általa szerkesztett számában kritikákat közölt a kiállításról, valamint közzétett egy hosszú szerkesztői cikket a mozgalomról. Stieglitz a fotográfiára, mint a művészetre tekintett, míg a Camera Club idősebb, konzervatív tagjai ezzel ellentétben továbbra is csak műszaki folyamatként értelmezték azt. A Club azt sem nézte jó szemmel, hogy Stieglitz egyre inkább a Club keretein kívül, nem csak azt képviselve dolgozik. Az eltérő álláspontok nem közeledtek egymáshoz, a Club egyre kevésbé volt elégedett Stieglitz szerkesztői munkásságával és az általa képviselt értékekkel. Stieglitz pedig úgy érezte, hogy nagyobb szerkesztői szabadságra van szüksége, ezért 1902. júniusában elmondott főszerkesztői posztjáról, hogy saját lapot indítson. Ezt a tervét hamar sikerült megvalósítania: az új lap, a Camera Work első száma 1902. decemberében jelent meg.

William Fraser:
Esős éjszaka, Columbus körút (1899)

Stieglitz távozása után a főszerkesztői feladatokat Juan C. Abel vette át, aki a Camera Club könyvtárosa volt. Abel nem volt tapasztalatlan: a Camera Notes indulásánál is segédkezett és korábban már dolgozott más fotós lapoknál is. Abel teljesen áttervezte a lapot, mely új borítót is kapott. Azonban az új lapszámok tartalma és a közölt fotográfiák minősége nem tudta felvenni a versenyt a Stieglitz által szerkesztett számokéval. Stieglitz volt a magazin motorja, közreműködése nélkül a Camera Notes nem tudta megőrizni a lendületét: a lap 1903-ban decemberében jelent meg utoljára.

A lapban megjelent valamennyi fotogravűr az Art of Photogravures weboldalán tekinthető meg.