Összeérnek a sínek

Összeérnek a sínek, Promontory Summit, Utah (albumin kópia, 1869)

1869. május 10-én a Utah állambeli Promontory Summitban ért össze az Első Transzkontinentális Vasút vonala, amely az Egyesült Államok keleti és nyugati partvidékét kötötte össze. Az ünnepélyes eseményről készült Andrew J. Russel fotográfiája, mely mára az amerikai kulturális emlékezet részévé vált.

A Transzkontinentális Vasút megépítése a 19. század egyik legnagyobb vállalkozása volt. Kiépítését már az 1830-es években szorgalmazták, de az engedélyt a kongresszus csak 1862-ben adta meg. A munkálatok 1863-ban még a polgárháború idején a Central Pacific Railroad kizárólagos irányítása mellett kezdődtek meg a nyugati oldalon Sacramentóban. A keleti oldalon a munkálatokhoz a Union Pacific Railroad csak később, 1865 júliusában fogott hozzá. A munkások között nagy számban voltak polgárháborús veteránok, ír és kínai bevándorlók. A sínek építésével párhuzamosan távíró vonalat is kiépítettek, így az építéséről a korabeli média folyamatosan tudta tájékoztatni a nagyközönséget.

A sínpárok találkozására egészen 1869-ig kellett várni. A nagy eseményre ünnepséget szerveztek, melyet eredetileg május 8-án tartottak volna, de a kedvezőtlen időjárás miatt végül csak két nappal később került be az utolsó, külön az alkalomra készíttetett aranyozott sínszeg a talpfába. Az ötlet, hogy egy díszes szöget üssenek be utolsóként David Hewes üzletembertől származott. A sínszeg két oldalára a vasúttársaságok tisztviselő neve lett belevésve és az ünnepség eredetileg tervezett dátuma. (A szög, melyet a ceremónia után rögtön kicseréltek egy hagyományosra ma a Stanford Egyetem Cantor Arts Centerében található.) A távíró vonalaknak köszönhetően az utolsó sínszeg beverését szinte élő adásban közvetítették.

Russell egy másik felvétele az ünnepségről (1869)

A vasútvonalat ténylegesen csak hónapokkal később fejezték be. Ez volt a világon az első vasútvonal, amely egy egész földrészt szelt át. Megépítése előtt az Egyesült Államok két partja között az utazás lovaskocsival több mint hat hónapot vett igénybe, ez az idő most közel egy hétre csökken.

Andrew J. Russel 1830-ban Walpole-ban, New Hampshire-ben született. Eredetileg festőnek tanult. A polgárháború alatt fotográfusként dolgozott. 1868-ban a Union Pacific Railroad vasúttársaság megbízásából látott hozzá a Transzkontinentális vasút építésének dokumentálásához. Munkájának eredménye több száz fotográfiából álló gyűjtemény: jelentős részük a vasútépítés folyamatait mutatják be, de találunk közöttük tájképeket is. Mind közül leghíresebb felvételén a két vasúttársaság által épített sínpár találkozásának diadalittas pillanatát örökítette meg. Russelnek 1869-ben a képekből A nyugat fényképes látképei a kontinensen keresztül; a Union Pacific vasútvonala mentén címmel albuma jelent meg.

A kép középpontjában álló kezet fogó két ember Samuel S. Montague (balra) és Grenville M. Dodge (jobbra) a két vasúttársaság főmérnökei voltak. A felvétel egyik érdekes részlete a háttérben pezsgősüveget lóbáló munkás alakja. Emiatt pezsgős képként is ismerik a felvételt. A későbbi nyomatokról eltávolították az üveget.

Thomas Hill: Az utolsó sínszeg (1881)

Leland Stanford a vasút egyik finanszírozója állítólag nem szerette a képet, mert nem szerepelt rajta. Valószínűleg emiatt kérhette fel Thomas Hill festőt, hogy ő is örökítse meg a jeles napot. Hill kissé idealizált festménye egy másik szemszögből mutatja be az ünnepélyes tömeget: a festményen csak egy szerelvény látható, az is a háttérben, a hangsúlyt sokkal inkább a neves személyiségekre helyeződött. A mű központi alakja Stanford lett (szmokingban), továbbá megjelenik rajta a vasútvonal egyik tervezője és megálmodója, évekkel a vasút megépülése előtt elhunyt Theodore Judah is (a kép jobb oldalán a barna kalapos férfi mögött). A pezsgősüveget tartó munkás figurája erről is „eltűnt”.

Russell további felvételei a Yale egyetem Beinecke Rare Books & Manuscript Library oldalán tekinthető meg.