 |
| A haldokló búcsúja (albumin papír, 1858) |
Henry Peach Robinson angol fotográfus legismertebb műve A haldokló búcsúja (Elmúlás), mely egy haldokló lányt és gyászoló családját ábrázolja. Ezt tekintik a halál témáját feldolgozó első fényképnek, mely öt negatív kompozíciója.
Robinson eredetileg művészetet tanult és könyvkereskedőként dolgozott. Első festményét 1852-ben mutatták be, később a fényképezés került érdeklődésének középpontjába. Műtermét 1857-ben nyitotta meg. Barátjával Oscar Gustave Rejlanderrel közösen alapító tagja volta birminghami Fotográfia Társaságnak. Az 1858-ban készített leghíresebb műve a harmadik munkája volt. Alkotását Rejlander Az élet két útja című művével egyetemben a 19. század legjelentősebb kompozit fotográfiájaként tartják számon.
A 24,4 x 39,3 cm-es fénykép hátoldalán kézzel írt felirat olvasható: „Az életből fényképezte Henry P. Robinson”. Egyes források szerint a lány valóban haldoklott és a fénykép a gyászoló család bensőséges pillanatának megörökítése. Mégis a legvalószínűbb az, hogy a mű Robinson elképzelései alapján készült beállított fotográfia, melynek megvalósításához modelleket kért fel. Erre utal az a tény, hogy öt felvételből született meg a végső kép, mely a mesterséges megvilágításnak köszönhetően éles és részletgazdag. A fényképpel célja a fájdalom és a szánalom kiváltása volt, művét azonban értetlenség fogadta. A kép kritikusai úgy vélték a téma érzékenysége miatt nem lett volna szabad elkészíteni ezt a képet. Realizmusát túl soknak találták a festményekhez és más képzőművészeti alkotásokhoz képest. 1860-ban Robinson a fotográfia készítéséről előadást tartott a Skót Fotográfia Társaság tagjainak, akik művét „realista manipuláció”ként értékelték. Egyik kritikusa szerint „tökéletes kép egy fájdalmas témáról”. A negatív kritikák ellenére A haldokló búcsúja meghozta az elismertséget készítője számára: Anglia egyik legismertebb fényképésze lett.
A 24,4 x 39,3 cm-es fénykép hátoldalán kézzel írt felirat olvasható: „Az életből fényképezte Henry P. Robinson”. Egyes források szerint a lány valóban haldoklott és a fénykép a gyászoló család bensőséges pillanatának megörökítése. Mégis a legvalószínűbb az, hogy a mű Robinson elképzelései alapján készült beállított fotográfia, melynek megvalósításához modelleket kért fel. Erre utal az a tény, hogy öt felvételből született meg a végső kép, mely a mesterséges megvilágításnak köszönhetően éles és részletgazdag. A fényképpel célja a fájdalom és a szánalom kiváltása volt, művét azonban értetlenség fogadta. A kép kritikusai úgy vélték a téma érzékenysége miatt nem lett volna szabad elkészíteni ezt a képet. Realizmusát túl soknak találták a festményekhez és más képzőművészeti alkotásokhoz képest. 1860-ban Robinson a fotográfia készítéséről előadást tartott a Skót Fotográfia Társaság tagjainak, akik művét „realista manipuláció”ként értékelték. Egyik kritikusa szerint „tökéletes kép egy fájdalmas témáról”. A negatív kritikák ellenére A haldokló búcsúja meghozta az elismertséget készítője számára: Anglia egyik legismertebb fényképésze lett.
 |
| Ő szerelméről sosem szólt (albumin papír, 1857) |
Egy évvel korábbi, Ő szerelméről sosem szólt (She never told her Love) címet viselő fényképe – melyen egy alvó (?) lány látható – erőteljes hasonlóságot mutat a híres művel. A cím William Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című drámájából származik. A képen látható hölgy Robinson egyik kedvelt modellje Miss Cullen volt.
Robinson mindkét fotográfiája a rochesteri George Eastman House gyűjteményében található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kritika? Vélemény? Észrevétel? Ide írd! Akár regisztráció nélkül is!