Az első emberalakot ábrázoló fotográfia: Boulevard du Temple

Boulevard du Temple (dagerrotípia, 1838)

Louis-Jacques-Mandé Daguerre készítette a Boulevard du Temple címen ismertté vált felvételt, melyet ma az első emberi alakot (pontosabban kettőt) ábrázoló fotográfiaként tartanak számon.

1838. tavaszán párizsi lakásának ablakából egy camera obscurával rögzítette az egyébként forgalmas Boulevard du Temple látványát, mely most a több mint tíz perces expozíció időnek köszönhetően teljesen üresnek hat. Mégis a kép bal alsó részén két emberi alak kivehető maradt: egy cipőjét tisztíttató úr, valamint maga a cipőtisztító. Jól látható, hogy a folyamatosan mozgó cipőtisztító alakja jóval elmosódottabb, mint kuncsaftjáé, aki szinte mozdulatlanul állt az expozíció idején. Kilétüket nem sikerült megállapítani, de már a korabeli feltételezések szerint is Daguerre által a fotó elkészítéséhez felkért személyekről lehet szó. Többen vélnek még további emberalakokat felfedezni a képen, pl. a cipőtisztítótól jobbra az épület melletti fasor elejénél, vagy az előtérben lévő ház bal felső ablakában.

Kinagyított képrészlet: a két emberalak

Daguerre a rue des Marais 5. szám alatt lakott, ahonnan még további két felvétel is készített, melyek közül csak az egyik maradt fenn. A képeken Daguerre által írt feliratok olvashatóak, melyek arról tájékoztatnak minket, hogy az emberalakokat megörökítő felvétel „Reggel nyolc órakor”, míg a másik „Délben”  készülhetett. Peter von Waldhausen az időpontok, a helyszín, az ablak magassága, a korabeli térképek és az árnyékok hossza alapján arra a következtetésre jutott, hogy a fotózás legvalószínűbb dátuma az 1838. április 24. és május 4. közötti időszakra tehető. Sajnos az eredeti helyszín nem maradt fenn: ma a boulevard de Magenta és a place de la République találkozásánál kellene keresnünk.

A Charles és Vincent Chevalier optikusoknál vásárolt kamerával készített 12,9 x 16,3 cm-es dagerrotípia nem volt tökéletes: bár részletgazdag, de oldalhelytelen volt és csillogó felülete a beesett fény szögétől függően pozitívból negatívba fordult. A kicsi, fekete-fehér felvétel nem nyűgözte le a korabeli kritikusokat, akik a képzőművészet egyéb formáihoz viszonyítva kezdetlegesnek találták azt.

A bajor királynak ajándékozott triptichon

Daguerre a következő évben hozta nyilvánosságra fényképezési eljárását, ezt követően a Boulevard du Temple-ről készült képek is nagyobb figyelemben és elismerésben részesültek. Még 1839-ben egy három képből álló triptichont (egy csendéletet, valamint két a Boulevard du Temple-t ábrázoló fotográfiát) küldött Oroszország, Poroszország és Ausztria uralkodóinak. A felvételeket még ugyanebben az évben Münchenben a Kunstvereinban állították ki, ahonnan a bajor királyi gyűjteménybe kerültek. Az uralkodó, I. Lajos halála után a Bajor Nemzeti Múzeum állandó kiállításának részei lettek. A lemezekről Beaumont Newhall fotótörténész a New York-i Modern Művészetek Múzeuma Photography, 1839-1937 című kiállítására reprodukciókat készített, melyekről később másolatok készültek. Mikor 1970-ben a Münchenben található Bajor Nemzeti Múzeumban kerültek, addigra az egyik felvétel már felismerhetetlen volt. Egy nem megfelelően végrehajtott restaurálási folyamat hatására a másik két dagerrotípia szintén kivehetetlenné vált. Így mára csak az eredeti felvételek másolatai maradtak fenn.

Huet úr portréja
(dagerrotípia, 1837)

André Gunthert történész az Études photographiques folyóiratban 1998-ban publikált cikkében említést tett egy még korábbi, 1837-ből származó, Huet úr portréja címet viselő felvételről, melyet szintén Daguerre-nek tulajdonítanak. A kép szakmai vita tárgya volt. Mégis több, a témával foglalkozó írás szerint Huet úr portréja tekinthető a legrégebbi fennmaradt embert ábrázoló fotográfiának.