Merülés a Mariana-árokba

Jaques Piccard és Don Walsh
a Trieste tengeralattjáróban
(Fotó: Steve Nicklas)

Jaques Piccard és Don Walsh 1960. január 23-án merült le a Triest nevű batiszkáffal a Föld legmélyebb pontjához a Mariana-árokban található Challenger Deephez.

Auguste Piccard svájci fizikus a magas légkör kutatója volt. Kutatásaihoz speciális nyomásálló gömbfülkét tervezett, mellyel nagy magasságokban végezhettek megfigyeléseket. Piccard úgy vélte, hogy találmánya alkalmas lehet a nagy mélységek felfedezéséhez is. Fiával Jaques-kal közösen építették meg első batiszkáfjukat, mellyel 1948-ban akkor rekordnak számító 1360 méteres mélységig merültek le. 1953-ban készült el új tengerjárójuk, a Trieste. Az 50 tonnás, 15 méter hosszúságú batiszkáf oldalfalai 12 cm-es vastagságú acélból készültek, hogy ellenálljanak a hatalmas víznyomásnak. A tájékozódásra és a megfigyelésre egy kisméretű nyomásálló plexiből készül ablakon keresztül volt lehetőség, a tájékozódáshoz szükséges fényt reflektorok biztosították. A Trieste első merülésére még ugyanebben az évben a Tirrén-tengeren került sor, ahol apa és fia 3150 méteres mélységig jutott.

A Trieste utasfülkéje (Fotó: U.S. NHHC Photograph)

A Trieste leghíresebb útja ennél sokkal mélyebbre, a Marianna-árokba a Föld legmélyebb pontjához vezetett. A hajót, melyet 1958-ben az amerikai haditengerészet vásárolt meg, átépítették és továbbfejlesztették. A haditengerészet Nekton elnevezésű mélytengeri kutatási projektjének keretében Jaques Piccard és Don Walsh, az amerikai haditengerészet hadnagya kapott lehetőséget arra, hogy a Trieste fedélzetén lemerüljenek a 11 kilométeres mélységbe. Az expedícióra 1960. január 23-án került sor. Az út lefelé majd 5 órás volt és szinte minden rendben zajlott: 9000 méteres mélységben, a hatalmas víznyomás hatására az egyik külső plexitábla megrepedt. Piccard és Walsh mintegy 20 percet töltött 10 916 méteres mélységben. Tudományos eszközt, műszert nem vittek magukkal, így csak az ablakon keresztül tudták megfigyelni a világ legmélyebb pontjának környezetét. Több élőlényt (halat és rákokat) is láttak. A visszaút felfelé rövidebb ideig, 3 óra 15 percig tartott.

A Trieste a merülés előtt (Fotó: U.S. NHHC Photograph)

Eredetileg még egy utat terveztek a Trieste-tel a Mariana-árokba, de ez a második út anyagi okok miatt meghiúsult. Több mint négy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra elérjék a Challenger Deepet: 1995-ben a Kaiko japán és 2009-ben a Nereus amerikai tengerjáró robotok jártak a koromsötét tengeri hasadékban. Piccardon és Walsh-on kívül csak egy ember, 2012. március 26-án a Deepsea Challenger nevű kapszulában James Cameron filmrendező ereszkedett a Mariana-árok mélyére. A merülés helyszínére elkísérte őt Don Walsh, az első expedíció tagja is.

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!