 |
| Szuzuki Norio és Onoda Hiroo (1974) |
A képen Szuzuki Norio japán diák és Onoda Hiroo japán katona látható. Onoda a második világháború után , mintegy harminc évig tartott ki maroknyi csapatával a Fülöp szigetekhez tartozó Lubang szigetén.
Onodát 1944 végén rendelték Lubang szigetére, ahol 200-250 katonával kellett megszerveznie a sziget védelmét. A harcokban jelentős veszteségeket szenvedtek. A megmaradt katonák nem értesültek a Hiroshimára és Nagaszakira ledobott atombombákról és Japán kapitulációjáról. A sziget dzsungelei közé vonultak vissza és tovább folytatták harcukat a szigeten, mintha a háború nem ért volna végett. A sziget településeire csak élelemért merészkedtek be.
Az amerikai légierő tudott a szigeten rejtőzködő japán katonákról. Először röplapokon kísérelték meg tájékoztatni őket a háború végéről, majd egy japán tiszt felhívását közvetítették hangszórókon keresztül. Ennek hatására több mint 40 japán katona tette le a fegyvert, de Onoda és három társa propagandának és megtévesztésnek tartották az amerikaiak próbálkozását nem adták meg magukat. Még akkor is kitartottak, amikor helyi újságokban olvastak az új japán kormányzatról, az elírások és sajtóhibák miatt megtévesztésre gyanakodtak.
1949-ben Onoda egyik kaotnatársa, Akacu megadta magát a Fülöp-szigeteki erőknek. 1954-ben Simadát, majd 1972-ben utolsó társát Kozukát lőtték le a helyi biztonsági erők. Mivel utolsó társát is elvesztette, elég hamar kilátástalanná vált a helyezte, és egyre erőszakosabb lett.
1974-ben egy japán diák, a 24 éves Szuzuki Norio, aki halott az Onoda felkutatására tett sikertelen kísérletekről, Onoda felkeresésére indult. Szuzuki a tengerparton vert sátrat. Onoda hamar felfigyelt Szuzukira és sátrára kitűzött japán zászlóra. Nem sokkal később lopva megközelítette, hogy kiderítse ki az és mit akar. A fegyverét Szuzukira szegezte. Szuzuki bemutatkozott és elmondta, hogy Japánból jött, hogy megtalálja őt. Ononda kezdetben bizalmatlanul fogadta mindazt, amit Szuzuki mondott. Mesélt neki a háború végéről, a koreai és a vietnámi háborúról és arról, hogy sokan próbálták Onodát megtalálni.A fiatal diák elmondta, hogy három célja van az életben: megtalálni Onodát, a Jetit és látni egy pandamedvét a maga természetes környezetében. Az első már teljesült is.
Onoda ellenséges gyanakvása idővel szelídült. De Szuzukinak nem sikerült minden kétségét eloszlatnia. Onoda kijelentette, csak akkor hajlandó letenni a fegyvert, ha valaki a korábbi feljebbvalói közül személyesen tájékoztatja a háború végéről. Szuzuki belegyezett és ígéretet tett, hogy visszautazik Japánba és felkeresi a hadsereg illetékeseit. Onoda elfogadta Szuzuki ajánlatát, de kikötötte, ha bármi gyanúsat észlel, akkor tüzet nyit Szuzukira.
Egyességüket követően még arra is hajlandó volt, hogy Szuzuki egy fotót készítsen róla. De csak egy feltétellel egyezett bele, ha mindketten szerepelnek a felvételen. Szuzuki így kameráját a hátizsákra tette és beállította az önkioldót. Onoda ekkor arra kérte, hogy fogja meg a puskáját: „ Ez lesz a bizonyíték, hogy megbízom magában.”
Onoda Hiroo végül 1974. március 9-én a délelőtti órákban, majd harminc évvel a második világháború vége után, korábbi feljebbvalója Tanigucsi őrnagy személyes parancsára letette a fegyvert. Onoda nem tudott azonosulni a modern Japánnal, ezért 1975 áprilisában Brazíliába költözött, ahol megházasodott. 91 évesen Tokióban hunyt el.
Szuzuki Norio 1986-ban a Jeti utáni kutatás során a Himalája hegységben egy lavinabalesetben vesztette életét.
Onoda történetéről Werner Herzog filmrendező Dereng a világ (2022) címmel írt megrendítő erejű regényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kritika? Vélemény? Észrevétel? Ide írd! Akár regisztráció nélkül is!