A pengő hiperinflációja

Söprik az inflációs pengőt a forint bevezetése után
(Fotó: Mizárik István, 1946)

A magyar pengő hazánk törvényes fizetőeszköze volt 1927 és 1946 között. A második világháborút követően a történelem legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el.

Az első világháború utáni években az akkori fizetőeszköz, a korona fokozatosan inflálódott. A gazdasági stabilizáció során új pénz bevezetése vált szükségessé. Az új fizetőeszköz a magyar pengő lett, 1 pengő 12500 koronát ért. Ahogy a korona sorsát az első világháború, úgy a pengő sorsát a második világégés pecsételte meg. A háborús kiadások, a meglazult költségvetési fegyelem, a károk, az áruhiány együttesen járultak hozzá a világtörténelem legnagyobb mértékű hiperinflációjához.

Az infláció mértéke havi szinten 10¹⁶ % (sic!) volt. A stabilizációs kísérletek nem vezettek eredményre, ezért 1946. augusztus elsején bevezették a mai használt új pénzt, a forintot. A forint bevezetésekor 1 forint 400 000 kvadrillió pengőt, ez az átváltási arány azonban csak képletes volt, mert a forgalomban lévő pengő értéke nem érte el a 0,1 fillért sem. A pengő hiperinflációjához egy másik negatív rekord is fűződik: a világon valaha is kibocsátott legnagyobb címletű bankjegy a százmillió bilpengős bankjegy volt, mely 100 trillió pengőnek felelt meg. 

1946 augusztusában a forint bevezetése után készítette Mizárik István az egyik legismertebb felvételt a pengő sorsáról: egy utcaseprő söpri a teljesen elértéktelenedett, szemétté vált bankjegyeket.

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!