Nadar portréi

Nadar: Önarckép (1856–58)

Nadar a 19. századi fotográfia jelentős alakja. Ikonikus portréfelvételein a kor művészeit, hírességeit örökítette meg. A fotótechnika több területén is úttörőnek számított.

Nadar, eredeti nevén Gaspard-Félix Tournachon 1820-ban Párizsban született. Orvosi tanulmányait nem fejezi be, helyette rajzokat, karikatúrákat készít, melyeket N. aláírással jegyez. 1838-ban veszi fel a Nadar művésznevet. 1851-ben adja ki  a Híres kortársak Pantheonja című litografált kiadványát, mely bár nagy feltűnést kelt, de a következő szám megjelentetésére már nincs pénze.

Nadart mindig is érdekelték a technikai újdonságok. Figyelmét a fotográfia sem kerülhette el, mellyel a festészettel és a rajzzal szemben jóval gyorsabb képalkotás vált lehetővé. Az akkoriban újdonságnak számító, a dagerrotípiánál gyorsabb nedves kollódiumos eljárást próbálta ki. Kezdetben családtagjairól, rokonairól készített portréfelvételeket. Később barátai, ismerősei, a művészvilág ismert alakjai is megfordultak műtermében, mint Baudelaire, Doré, Delacroix, Monet, Sand, Rossini vagy Berlioz. Sőt Liszt Ferencről is készített felvételt.

Művészi tehetsége hamar megmutatkozik a fényképezésben is. Portérfelvételei nem egyszerűen fényképek, művészi kompozícióikkal kiemelkedtek a kortársai hasonló munkái közül. „Nadar úr portréfelvételeivel vitathatatlanul a szó szoros értelmében művészi alkotásokat hozott létre” – írta Philippe Burty 1858-ban a Gazette des beaux-arts-ban. Nadar úgy vélte a technikai tudás elsajátítható, de ez nem elég egy jó felvétel elkészítéséhez, ahhoz szükséges a gép mögött álló személy tehetsége is. Nadar rövid idő alatt Párizs egyik legismertebb portréfotósává válik.

Charles Baudelaire

Charles Garnier

Alexander Dumas

Hector Berlioz

Sarah Bernard

Annak érdekében, hogy az egyre szaporodó megrendeléseket teljesíteni tudja 1860-ban nyitja meg műtermét a boulevard des Capucines-en, ahol mintegy 50 alkalmazottal dolgozott. Munkatársai egy nap akár tíz felvételt is készítettek, a más műtermekben szokásos hárommal szemben. Ez a fajta tömegtermelés a portrékészítés rovására ment, kevesebb idő és figyelem jutott a fotók alanyaira, mégis Nadar műterme jelentős ismertségre tett szert. Köszönhetően a stúdió hatalmas méretének és feltűnő cégérének (Az épület homlokzatán Nadar vörössel írt neve volt látható, mely éjjel ki is volt világítva).

Claude Monet

Émile Zola

Liszt Ferenc

Gustave Courbet

Georges Sand

Furcsamód amilyen hamar és hévvel vetette bele magát a portréfotózásba, olyan gyorsan is veszítette el az érdeklődését. Az 1860-as években már nem jelentett számára kihívást a portrékészítés, sőt untatta a dolog. Ennek ellenére Nadar mégsem hagyott fel a fényképezéssel. Kísérletező kedve nem hagyott alább. Több úttörő fényképet is készített. 1856-ban készítette az első sikeres légi felvételt az Arc de Triomphe-ról egy légballonból. 1861-ban pedig a Párizs alatt húzódó katakombákban készítette az első mesterséges fénnyel megvilágított felvételeket.

A párizsi katakombákban készült
fotósorozat darabja (1861)

Az 1880-as évek vége felé visszavonul a műtermi fotózástól, egy évtizeddel később rövid időre stúdiót nyit Marsielle-ben. 1910-ben Párizsban hal meg, a Père-Lachaise temetőben nyugszik.

Nadar további felvételei a Wikimedia Commons galériájában.

„ ”

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!