A művészet ősformái

Karl Blossfeldt: 55. lemez: Adiantum pedatum (1928)

Karl Bossfeldt oktatási célból készített növénytanulmányait 1928-ban A művészet ősformái címmel jelentették meg. Blossfeld munkássága nem csak a kortársakra volt nagy hatással, de új látásmódot is képviselt a fotográfiában.

Blossfeldt 1884-ben  a berlini Királyi Iparművészeti Múzeum oktatási intézményébe iratkozott be. Professzora, Moritz Meurer hamar felismerte tanítványa tehetségét. Meurer a művészeti oktatás új útjait kereste: úgy vélte, hogy a természet ősi formái mintaként, példaként szolgálhatnak mind a művészet, mind az építészet számára. A professzor hat diákjával, köztük Blossfelddel, Olaszországba utazott, hogy egy, a természetes formákat bemutatóé s katalogizáló tanulmánygyűjteményt készítsenek. Elsősorban a különféle növényeket szárítva és préselve, vagy lerajzolva őrizték meg, de idővel Az egyre elterjedtebb fényképezés is szerepet kapott. A fotózási feladatokat a professzor Blossfeldtre bízta, aki így az előtte álló feladatot szem előtt tartva ismerkedett meg az új technikai műfajjal.

Karl Blossfeldt: 96. lemez: Aconitum (1928)

Blossfeldt 1896-ban tért haza Olaszországból. 1898-ban a Királyi Iparművészeti Múzeum docenseként Modellálás élő növények alapján elnevezéssel indított tanszéket. Ekkoriban kezdett hozzá növények (virágok, bimbók, levelek) fotografálásához, melyhez saját építésű kamerát használt. A munkafolyamat sztenderdizált volt. A felvételek minden esetben semleges háttér előtt, szórt fényű megvilágításban készültek. A növények preparálta a (felvétel szempontjából zavaró) hajtásokat leveleket levágta, ezzel tiszta formákat hozva létre. A képeken a növények  (ritka esetben akár 45-szörös) nagyításban láthatóak. Az elkészült üvegnegatívokat Blossfeldt szinte kizárólag tanítási céllal használta fel, anyagi haszonszerzés, vagy művészi kiteljesedés nem foglalkoztatta. 1890 és 1930 közötti időszakban Blossfeldt mintegy 6 000 felvételt készített.

Karl Blossfeldt: 94. lemez: Allium Ostroroskianum (1928)

Blossfeldt munkásságára Karl Nierendorf kabaré és galériatulajdonos figyelt fel. 1926. tavaszán kiállítást rendezett a képekből. Ez volt az első alkalom, hogy Blossfeldt növényfelvételei elhagyták az iskola falait. Az eredetileg csupán taneszköznek szánt képek lenyűgözik a műértőket. Nem sokkal később, 1928-ban a Berliner Architekturverlag albumot jelentet Blossfeldt műveiből A művészet ősformái (Urformen der Kunst) címmel, melyben 120 felvételt tettek közzé. A művet lelkesedéssel fogadták, Blossfeldt neve pedig valósággal berobbant a köztudatba. A könyvet több nyelvre is lefordították és számos utánnyomást ért meg. A művészetkritikusok egytől-egyig méltatták Blossfeldt munkáit, akit egy irányzat létrehozójaként tartottak számon. Második könyve 1932-ben jelent meg A természet csodakertje címmel.

Karl Blossfeldt: 71. lemez: Sanguisorba canadensis,
Vincetoxicum fuscatum (1928)

Blossfeldt amatőr fényképészként készített felvételei új látásmódot hoztak a fotográfiába és kiindulópontul szolgáltak több fotós, mint Robert Mapplethorpe, Irwing Penn vagy Kenro Izu számára. 

A művészet ősformái album többi felvétele a Soulcather Studio weboldalán tekinthető meg.