Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé

Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé (1945)

Az itt látható felvétel talán a leghíresebb azok közül, melyeket Drezda lebombázása után készítettek. A fénykép idősebb Richard Peter munkája, aki korábbi lakóhelyére visszatérve évekig fotózta a lerombolt város.

A Drezda elleni légitámadás a 2. világháború egyik legnagyobb károkkal járó légitámadása volt: nemcsak szinte a teljes város vált a földdel egyenlővé, de a polgári lakosság jelentős része is életét vesztette a támadásban. 1945. február 13-án este háromnegyed kilenckor szólaltak meg a légvédelmi szirénák. A brit és amerikai csapatok repülőgépei három nap leforgása alatt bombázták porig a várost. A katonai csapás a város elenyésző stratégia jelentősége miatt olyan értelmetlen pusztítás volt, melyet sokan Hirosimához és Nagaszakihoz vagy Guernicához hasonlítottak.

Elba Firenzéje mintegy kilenc négyzetkilométeres területen vált a földdel egyenlővé. Több ezer középület valamint a lakóépületek jelentős része megsemmisült. Az áldozatok száma pontosan nem ismert (nagyjából 22–30 ezer főre becsülik), mert sokan azonnal elégtek a támadáskor, másokat pedig az épületek temettek maguk alá, a holttestek kiásása azonban lehetetlen volt a romos városban. A járványveszély miatt a pincéket, óvóhelyeket pedig vagy befalazták, vagy lángszóróval égették ki. A háború után az újjáépítés során több mint hárommillió köbméter törmeléket takarítottak el. A város rekonstrukciója pedig a mai napig nem fejeződött be teljesen: Drezda egykori jelképének számító Frauenkirche újjáépítése például 2005-ben fejeződött be.

Peter a háború után, a bombatámadás követően hét hónappal tért vissza Drezdába, ahol korábban az Arbeiter-Illustrierte-Zeitung fotósaként dolgozott. A bombázás következtében nem csak lakóhelye, hanem saját több ezer fényképből álló archívuma is megsemmisült. Mintegy négy éven át fotózta a romos várost egy Leica fényképezőgéppel. Ez idő alatt több ezer felvételt készített, melyek egyike volt a városháza tornyából készült fotó.

A hatalmas pusztítás nem kímélte a városháza épületét sem, mely ugyan súlyos károkat szenvedett, azonban a torony szerencsés módon viszonylag épen maradt. „Törmelék, romok, kiégett szemét ameddig a szem ellát. Legfeljebb halvány eshetőségnek látszott, hogy egyetlen képben összefoglaljam ennek a barbár pusztításnak a teljességét.” – emlékezett vissza Peter.

Peter első alkalommal 1945. szeptemberében mászott fel a toronyba, de a kedvezőtlen fényviszonyok miatt akkor nem tudott fotózni. Második látogatásakor a toronyból nyíló teraszon sétálva vette észre a képen szereplő kőszobrot. A szobrot szerette volna belekomponálni abba a képbe, melyet a lerombolt városról akart készíteni. A megfelelőnek tűnő helyszín azonban csak egy több méter magasan lévő ablakból nyílt, melyhez csak egy létrával fért volna hozzá. Az épületben talált is egy létrát és meg tudta közelíteni az ideális helyszínt. Azonban Leicájával készült képeket alkalmatlannak találta a téma bemutatásához, ezért egy másik kamerát kellett szereznie. Két nappal később egy kölcsönkapott quadratic gép társaságában „[...] harmadszorra is felkaptattam a végtelen lépcsőn, így született meg a kép a vádló gesztusú kőszoborral – egyheti erőfeszítés és lótás-futás után.” – írta visszaemlékezve Peter. A bombázás utáni Drezdát bemutató fotósorozata, köztük a híressé vált felvétel első alkalommal 1949-ben a Dresden – eine Kamera klangt an című kötetben jelentek meg.

A drezdai Deutsche Fotothek archívumában Peter képe mellett számos felvételt őriznek, melyek a városháza tornyából kitekintve mutatják meg a romos várost, de a Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé volt az első ezen felvételek között, mely több fotóst is arra inspirált, hogy ők is hasonló felvételt készítsenek.