Az első fotográfia: Kilátás a dolgozószobából

Kilátás a dolgozószobából (heliográfia, 1826 v. 1827)

A fotográfia történetének egyik első mérföldköve, a legrégebbi ismert fénykép a Kilátás a dolgozószobából címet viseli. A képet 1826 vagy 1827 nyarán Joseph Nicéphore Niépce francia feltaláló készítette, évekkel megelőzve a fotográfia atyjának tartott Daguerre-t.

A pontos időpontot illetően a források nem egységesek. Niépce a franciaországi Saint-Loup-de-Varennes-ben levő házának ablakában állította fel camera obscuráját, hogy megörökítse az elé táruló látványt. A képen jól kivehető a csűr, a galambház sőt a háttérben egy fa alakja is. A mintegy nyolc órás (sic!) expozíciós időnek köszönhetően napsütötte a két szemben álló épület fala. Az oldalhelytelen és közvetlen pozitív képet egy 16,5 x 20,5 cm-es júdeai aszfalttal bevont ónlemezen sikerült rögzítenie.

Niépce már híressé vált képe előtt mintegy tíz évvel, 1816-ban elkészítette első felvételeit. Kezdetben a camera obscura által vetített képet klórezüstpapírra rögzítette, de ezek a felvételek még nem voltak tartósak – idővel elhalványultak. Meg kellett találnia azt a módszert, melynek segítségével felvételeit végleges formába öntheti. 1822-ben lelt rá eljárásának fő elemére a júdai aszfaltra, mely alkalmas volt arra, hogy a fény által rajzolt képet rögzítse. Ez az anyag fény hatására megkeményedik, azonban ott ahol kevésbé, vagy nem érte a napfény lemosható volt, így az árnyékok láthatóvá váltak. „A felfedezés, amelynek a héliográfia nevet adtam, arra vonatkozik, hogy miként lehet – a fény segítségével – a camera obscurában tükröződő, a valósághoz hű képet, az ember beavatkozása nélkül, a fekete-fehér minden árnyalatában rögzíteni.A felfedezés alapelve: a fény kémiai változásokat idéz elő, alkot és megsemmisít. [...] Mindössze ennyi – néhány szóban – felfedezésem lényege.” – írta Niépce. Az eljárás eredményes, ám nehézkes volt: az alacsony érzékenység miatt rendkívül hosszú expoziciós idővel készülhetett csak a felvétel és a minősége sem volt tökéletes. Mégis ennek a kezdetleges megoldásnak eredményeképpen megszületett az első fotográfia.

Nicéphore Niépce

Még 1827-ben Niépce Angliába utazott testvéréhez. Itt találkozott Francis Bauerrel, aki nagy érdeklődést mutatott heliografikus eljárása iránt. Javaslatára Niépce bemutatta találmányát a Royal Society-nek. Az akadémia azonban hiányosnak tartotta az eljárás leírását és elutasította azt. Niépce a kudarc miatt Bauernek adta felvételeit és feljegyzéseit, aki megőrizte azokat és minden felvételt az alábbi megjegyzéssel látott el: „Niépce úr első sikeres kísérlete a természetről alkotott kép tartós rögzítésére”.

Az eredeti lemez

A Kilátás a dolgozószobából további sorsa kalandosan alakult. A képnek Bauer halála után több tulajdonosa is volt. Utoljára még 1898-ban, egy londoni kiállításon látták, majd Niépce több fotográfiájával együtt nyoma veszett. Évtizedekig nem lehetett tudni róluk semmit. Azonban Alison és Helmut Gernsheim a fotográfia nyomába szegődött: 1948-ban a londoni The Timesban jelentettek meg egy cikket a felvételről, majd 1950-ben egy másikat az Observerben. A képet a cikk megjelenése után pár hónappal az egyik korábbi tulajdonos, Henry Baden Pritchard fia találta meg egy bőröndben. Sajnos a felvétel addigra kivehetetlenné vált. Reprodukálásával a Kodak kutatási részlegénél próbálkoztak. Végül sikerült egy felvételt készíteni, melyen tükröződő felületeken keresztül kivehetővé vált az eredeti látvány.

A fotográfia ma Austinben, a Texasi Egyetem Harry Ransom Humanities Research Centerében található.

Ismert Niépce egy még korábbi, 1825-ben készített heliografikus nyomata is, melyről itt olvashatnak bővebben.